319/1-6. Jn 1, 19-34. 396/1-3.

Kik vagyunk?

A felolvasott igeszakasz keresztelő János nyilvános működésének a kezdetét jelzi. Keresztelő Jánoshoz küldöttek érkeznek, és érdeklődnek: ki vagy te?

Egy olyan időszakban munkálkodott keresztelő János, amikor nagyon nagy várakozás volt a Messiás eljövetelére megjelenésére. János evangéliuma nagyon gyorsan a dolgok közepébe vág. Nem foglalkozik sokat Jézus gyermekkorával, ami részben érthető is, mert az evangélisták közül Máté és Lukács megírták mindazt, ami Jézus születése és megjelenésével kapcsolatosan fontosnak tartottak. A 12 éves Jézus templomi megjelenése óta azonban nagyon sokan szem elől tévesztették, hogy hol is lehet Jézus, és így azután teljesen természetes, hogy amikor követek érkeznek Jeruzsálemből, rögtön meg is kérdezik: hát te vagy az? Keresztelő János külsejében nem a kor szokása szerinti divatot jelenítette meg. Egy feltűnő jelenség lehetett a saját korában: a pusztában élt, és étkezésében is sajátosan nomád volt, mert erdei mézet és sáskát evett, ruházata pedig teveszőr ruha volt. Alakja sok tekintetben emlékeztethette a hozzá látogatókat a próféták alakjára.

Időről időre azt hiszem mindannyian feltesszük a kérdést: kik vagyunk, ki vagyok én? Egy kisgyermek, amikor felfedezi a saját világát, hogy ő mégiscsak önálló és az édesanyjától különálló személy, amikor elkezdődik a dackorszak, a nemet mondás korszaka. Azzal tudom, hogy én ki vagyok, hogy ellenállok annak, akivel eddig annyira egy voltam. Azután ott van az életünk során a kamaszkorszak, amikor elkezdünk önállósodni, kezdjük magunkat a szülői háttérből is kiszakítani, és próbáljuk megfogalmazni kik is vagyunk mi, és keressük az utunkat, önmagunkat, megfogalmazzuk a céljainkat.

Azután ott van az a korszak, időszak, amikor megtaláljuk a társunkat, akivel ketten egyek leszünk, és bizony itt is rengeteg dologban próbáljuk megfogalmazni önmagunkat, ebben az új kapcsolati rendszerben a helyünket szerepünket. De a nagyobb, tágasabb környezetben is ugyanúgy jelen van a megfogalmazása annak, hogy ki vagyok: egy munkahelyi közösségben, kapcsolati rendszerben.

Ebben a felolvasott igében Keresztelő János a tőle kérdezőknek világos és egyenes feleletet ad: nem én vagyok a Krisztus. Nem én vagyok a Messiás. Habár nagy tisztelet és csodálat vette körül Keresztelő Jánost, pontosan tudta a helyét, szerepét. Tudta, hogy ő kicsoda, és mi a helye Isten üdvtervében.

Furcsa belegondolni, milyen kisértés lehetett az életében jelen, amikor őrá úgy is gondolhattak, mint a Messiásra. Nyilvánvalóan sokan becsülték és tisztelték őt, mégse akar többnek látszani.

Milyen sokszor az egyház életében is azzal tudjuk igazán elrontani a dolgokat, hogy mi magunk odaállunk Krisztus helyére. Pedig nem ez lenne a feladatunk. A feladatunk nem más, mint beszélni róla, kicsoda ő. A feladatunk rámutatni, hol találkozhatnak mások vele. A feladatunk másokat Krisztushoz vezetni, másokat Krisztussal megismertetni. Nem mi tudjuk megoldani mások életének a problémáit. Nem mi tudjuk feloldani másokban a saját bűnük miatt érzett lelkiismereti vádat. Nem mi tudjuk begyógyítani a lelki sebeket, sőt, nem vagyunk képesek gyógyítani se. Erre mind csak Jézus Krisztus képes.

Fontos, hogy soha ne tévesszük szem elől, milyen feladatot ad nekünk Isten. Keresztelő János három nemleges választ is adott: nem vagyok Krisztus, nem vagyok Illés, nem vagyok próféta. Ő nem fogadta el ezeket, és nem lett a kisértésnek az áldozatává. Nem gondolta magát nagyobbnak, vagy többnek más életében.

Utána pedig szinte azonnal megfogalmazódott egy vád is Keresztelő Jánossal kapcsolatban. Hát ha te nem vagy se a Messiás, se Illés, se a próféta, akkor miért keresztelsz? Milyen gyorsan és könnyen váltottak… eddig csak kérdeztek, most pedig megkérdőjelezik az ő munkáját, küldetését, sőt a hitelességét is. Most már nem kérdeznek, hanem inkább számonkérnek. Hát akkor hogyan veszi a bátorságot ahhoz, hogy kereszteljen? Keresztelő János nem magáról beszél. Nem kezd el nagyon semmit se magyarázni. Mert nem róla szól ez a történet, nem róla szól az evangélium, és nem az ő személye fontos Izrael életében.

Mindig célt tévesztünk, és mindig a kisértőnek adjuk át a terepet, amikor nem Krisztussal és az ő szabadításával foglalkozunk. De jó lenne ezt megérteni, és ezt elfogadni. János pedig már valami másra mutat. Nem vagyok fontos, mert még csak a saruját se vagyok méltó megoldani.

Én még annyit se érek mint a háznál levő rabszolga akinek a feladata volt a messziről érkezett vándor vagy vendég lábáról levetni a sarut, és megmosni a házba való belépés alkalmával. Keresztelő János Pontosan tudja a helyét az Isten házában. Nem vagyok méltó.

Még csak szembe se száll az őt számonkérőkkel, hanem felmutat arra, aki az emberek életébe valódi változást tud hozni. Aki valódi szívcserét ad. Rámutat Krisztusra, aki Szentlélekkel keresztel. Olyan megdöbbentőek a szavai: közöttetek áll, akit ti nem ismertek. Jeruzsálemből jöttetek, tisztségviselők vagytok, de Krisztust mégsem ismeritek. Számonkértek a vízzel való keresztség miatt, de nem álltok be Krisztus elé, hogy Ő Szentlélekkel kerezteljen meg. Milyen céltévesztett élet lesz a küldöttek élete. Kijöttek, tisztázták, hogy ő nem a Krisztus. Számonkérték, de a lehetőséget mégsem tudták megragadni. Hazamennek úgy, az ügyet tisztázva, hogy nem várták meg Krisztust, és nem találkoztak vele. Haza mennek újjászületett élet nélkül. Igen, ez az evangéliumban a legnagyobb veszteség. Ahogy pár verssel előbb olvastuk, az övéi közé jött, de nem ismerték fel őt. Jöttek, kérdeztek, számonkértek és elmentek, de Krisztussal nem találkozott az életük.

Az evangélium szava változást akar hozni az életünkbe: hogy mássá legyünk általa. Hogy ne szalasszuk el a Krisztust. „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”

Engedj Isten szavának, engedj Isten hívásának, engedj Isten újjászülő Szentlelkének, hogy te is Isten gyermekévé légy.

Ha pedig Isten újjászült kegyelme által tégy róla bizonyságot, hogy más életében is megtörténjen ez.