Heb 6:17-20 Acts 27:9-11. 20-26. 29-44.

90:1,9. 591 Erős 371:1-2 Új világosság Lekc Heb 6:17-20 . 2022-10-31 Txt: Acts 27, 9-11. 20-26. 29-44. 763:1-3 281 Mondjatok

Istenbe vetett reménységgel

Kedves Testvérek!

A mai újszövetségi igeszakaszunk a zsidó levélből a reménység erős horgonyáról szól. A keresztyén reménységről, a keresztyén ember reménységéről, amely Krisztusban horgonyzik. Egy horgonyunk van, ami megtart, és ami minden másnál biztosabb menedéket jelent. Sose felejtsük ezt el. Talán nem is lehet a mai napnak a reformációnak fontosabb üzenete.

Sárbogárd város címerében van egy horgony. Be kell vallanom a testvéreknek, hogy nem vagyok a heraldika szakértője, nem értek túlzottan a címertanhoz. Amit pedig sokszor heraldika leírásokban olvasunk, abban pedig azóta nem nagyon hiszek, mióta egyszer olvastam a Dunemelléki Református Egyházkerület címerével kapcsolatosan egy szakértő leírásában, hogy a címerben szereplő madár egy kakadu, amit én addig a Szentlélek jelképének gondoltam, galamb alakban. A horgony, ahogy hallottam, a városi címerben a mezőváros jelképe. De a keresztyén embereknek mégiscsak a bibliai jelkép jut eszükbe, az a horgony, amiről a Zsidó levél beszél. Az Istenbe vetett reménységünkről. Az amerikai metodista egyház misszionáriusai egy kereszt alakú horgonyt hordanak a nyakukba, ami a Zsidókhoz írt levél 6, 19-re utalva emlékezteti őket, hogy kibe kell vetniük a reménységüket, illetve azt is jelképezi, hogy a cselekedeteiket misszionáriusként mindenképpen a hit, a remény és a szeretet vezérelje.

Különös módon kerül elénk a horgony Pál apostol viszontagságos hajóútjának végén, mielőtt Málta szigetére vetődtek volna. Nézzük meg közelebbről, mit is üzen Isten Pál apostol viszontagságai közül?

Az első, amit olvasunk, az nem más, mint a hajóút előtt figyelmezteti Pál Júliusz századost, hogy veszélyes útra kelni, hogy veszélyben van a rakomány is és veszélyben lesz a hajón utazó embereknek az élete. Jobb lenne az utazást elhalasztani.

Azt olvassuk a rész elején, hogy Júliusz százados emberségesen bánt Pál apostollal, akit mint tudjuk Rómába kell szállítania, hogy a fellebbezése nyomán a római császár elé álljon, és előadja ügyét. Mindazonáltal, amikor útnak kell indulnia, és hallja Pál apostol figyelmeztetését, óvását, azt olvassuk, hogy inkább a hajó kormányosára és a tulajdonosra hallgat. Miért teszi ezt a százados? Pál apostol ebben a pillanatban fogoly, a római birodalom foglya. Inkább azokra hallgat, akik a hajózás tekintetében mégiscsak szakértőnek számítanak, minthogy hallgasson Pálra. Pál mégiscsak egy a sok általa szállított fogoly közül. Nyilvánvaló vannak ilyen pillanatok az életünkben. Kire hallgatok akár egy orvosi vagy diagnosztikai kérdésben? Leginkább arra, aki szakembernek számít, aki ért hozzá, ugye? A százados nem hallgatott Pálra – nem keresztyén ember lévén, nem feltétlen tudta, vagy értette, vagy tudta volna értelmezni azt, hogy Pál apostolt valami magasabb erő vezeti onnan felülről. Miközben pedig a hajó veszélybe kerül, mégiscsak Pál lesz az, akin keresztül Isten meg tudja menteni a hajón utazóknak mindegyikét. Elhangzik aztán egy olyan mondat is a viszontagságok között, amit talán veszélyes volt Pálnak kimondania: „Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.”Néha veszélyes ezt a mondatot kimondani… az lett volna a helyes, ha rám hallgattok.

Mégis, az apostolnak lett igaza. Lassan elérkezett az a pillanat is, amikor már a hajón utazó római százados is egyre inkább Pálra figyel és hallgat.

Pál apostol az, aki figyelmezteti, hogy a mentőcsónak segítségével a hajó legényzete meg fog szökni. Levágják hát a mentőcsónakot. Aztán Pál apostol figyelmezteti a hajó utasait, hogy egyenek – már tizenegy nagpja szinte semmit sem ettek. Egyenek, mert ez is a megmenekülést szolgálja.

A hajó út során azután szépen lassan mindentől megszabadultak. Három napi hánykolódás után kidobták a hajóterhet és a felszereléseket. Tizenegynéhány nap után a hajó rakományát, a gabonát is a tengerbe öntötték. Már a mentőcsónakok is a tengerbe kerültek… nem maradt már semmi. Azt is olvassuk, hogy a hajó horgonyait is leeresztették és eloldották. Vajon, amikor minden mástól megfosztottak, már tényleg nincs semmiféle mentőcsónak se, van-e esély a menekülésre? Marad-e még reménysége az életemnek?

Mennyire lecsupaszodott ez a hajó. Néha pedig mennyire le kell csupaszodnia az ember életének, hogy megtalálja azt a másik horgonyt. Nem a fizikait, hanem a lelkit. Mintha rétegenként távolítottak volna el mindent ebben a történetben. S miközben talán a hajón levő római százados már senkiben és semmiben nem bízik, nem bízhat a hajó legénységében, nem bízhat a katonáiban, mégis Pál apostol lesz az egyetlen akire hallgat. Senki sem fog elveszni a hajó utasai közül. A százados megállítja az embereit. Nem engedi, hogy megöljék a foglyokat. Pedig tudjuk, hogy ez teljesen logikus lépés volt a katonák részéről: minden elszökött fogolyért a katonák voltak felelősek, és helyettük kaptak volna büntetést.

Lehet, hogy olyan időket élünk most, hogy minden mást lecsupaszít Isten az életünkről. Sok mindenben látjuk a jeleket. Természeti környezetünk változása, aszályok, gazdasági nehézségek, háborúk, járványok. Vajon oda tudunk-e fordulni ahhoz, aki ma is élő reménységül adatik az életünkbe.

Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye…

Amikor minden más reményt elvesztesz, legyen az egyetlen reménységed Jézus Krisztus. Legyen az egyetlen horgonya az életednek. Akiben, mint az oltár szarvában meg tudsz kapaszkodni, és aki által van nekünk is a menekülésünk.