adventi előkészítő

Apostoli köszöntés (állva)

Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. (Mt. 11: 25-27)

Kezdőének (állva)

Fohász (ülve)

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám hasznos, és az én terhem könnyű. (Mt. 11: 28-30)

Lekció (ülve)

Ézs. 40: 1-5

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.

2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért.

3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!

4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt.

Imádság (állva)

Igehirdetés előtti ének (állva)

Textus (állva) Zsid. 1: 1-3

1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,

2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.

3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Igehirdetés (ülve)

ezekben a végső időkben

Jézus születésének az idejéről van szó, 2000 évvel ezelőtti idő (gondolnánk, régen elavult az információ, már jelentőségét veszítette - jelentősége a közelmúltnak és a közeljövőnek van)

a helyzet azonban az, hogy Jézus születésével egy olyan korszakba léptünk be, amelyet nyugodtan nevezhetünk végsőnek

a világtörténelem döntő fontosságú szereplői már színen vannak - Jézus is megszületett, vele Isten kiterítette a kártyáit, nyilvánvalóvá tette a szándékait, de talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy Jézus születésével Isten feltárta előttünk a szívét, az értünk dobogó és értünk vérző szívét - az ember fecseghet még, amit akar, de Isten kimondta már a döntő dolgokat:

Mik ezek a döntő dolgok?

Isten bennünket, embereket megment

a bűneinket eltörli

Jézus Krisztusban teljes közösséget vállal velünk

sőt, Jézus jótáll helyettünk, a kritikus helyre odaáll, ahol nekünk kellene beszámolni a lázadásunkról, az engedetlenségünkről és viselni annak következményeit, nos Jézus odaáll a mennyei Atya széke elé, odaáll Jézus a helyünkre és végigcsinálja helyettünk...

de a döntő jelentőségű dolgok közé tartozik az is, hogy Isten bevon bennünket az újjáteremtésbe, bennünk már el is kezdte az újjáépítést

A végső idők = amikor már nagy a baj / nem, a végső idők = amikor - nekünk mindannyiunknak, akik a lázadást beszüntettük - kristálytiszta lehet, hogy Jézus Krisztus helyettünk, miattunk és értünk született meg, élt és halt is meg.

Miért jó tudnunk azt, hogy a végső időkben élünk?

Azért, mert Isten már felfedett mindent, amit tudnunk érdemes a világ sorsáról és a saját lehetőségeinkről.

Elég csak annyi, hogy újra és újra alámerülünk Jézus történetében és látjuk benne feketén-fehéren, máskor meg ragyogó, eleven színekben azt, ami ránk vár: a megváltásunkat, az újjászületésünket, azt, ahogy újra felépül bennünk az az ember, aki Isten a kezdet kezdetén megteremtett.

A végső időkben élünk: ez többet jelent, mint hogy viszontagságok között. Amivel szembe kell néznünk, az nem pusztán a gazdasági világválság, nem pusztán a koronavírus járvány, nem pusztán az életünk kereteinek a megváltozása… ezek is itt vannak és tényleg nagyot változik most a világ körülöttünk ezekben az években… de a döntő mozzanat az, amit már 2000 éve világosan láthatunk: Jézus Krisztus miattunk volt itt a földön, minden viszontagság közepette ő szorosan tartja két kezében az életünket.

A végső időkben élünk, amikor lehetséges, hogy a külső bizonytalanság növekszik, de az Istenhez fűződő kapcsolatunk biztos alapokon nyugszik… Jézus életén, halálán és feltámadásán.

Amikor a Bibliát olvassuk, nem elavult információkat gyűjtünk be, hanem megismerjük a világ valódi ábrázatát, amelyet a kísértő megpróbált elmosni, elmaszatolni, megpróbált bizonytalanná tenni, relativizálni, megpróbált bennünket is megrendíteni, de mi tisztán látjuk, hogy Isten mi mindent tett értünk és milyen hatalmas erő van abban, amit ő tett értünk.

Amikor meghalljuk ezeket a szavakat: a végső időkben élünk, akkor hirtelen kijózanodunk

Isten szól hozzánk....

Krisztus nem valamiféle mítikus figura, nem egy mesefigura, akinek a történeteit hallgatni ideiglenesen megnyugtató, hanem

ő az, aki által Isten a világot teremtette, Krisztussal kezdődött minden

ő az, aki a történetünk végén vár bennünket, nála vannak a kincseink, nála van letétben az örökségünk

ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, őbenne látjuk életünknek a valóságos ívét, az összetört és darabokra esett, gyalázatos állapostban lévő embert is és a újjáteremtett, újra felépülő, diadalmas teremtményt is. Ebben a hatalmas ívben, a világméretű koronavírus járvány is csak egy futó tapasztalat.

Jézus Krisztusról itt azt halljuk, hogy ő a hatalmas szavával hordozza a mindenséget…

Isten szavát sokan megbízhatatlannak tartják, mégpedig azért, mert nem tudják elképzelni mindazt, amit a Bibliában kijelent. Pl. nem tudják elképzelni azt, hogy valaki szétválasztja a vizeket és a száraz mederben átsétál, vagy azt, hogy egy ember a tenger vizén sétál, vagy hogy a halott feltámad - pedig ez tényleg nem mutat többet, mint hogy tapasztalatlanok vagyunk - ezért nem tudjuk elképzelni vagy elfogadni ezeket a csodákat.

Mások azért tartják megbizhatatlannak Isten igéjét, mert olyan valamit kér tőlünk, amit mi esztelenségnek tartunk. Pl. hogy bocsássunk meg bizonyos vétkeket, vagy pedig bocsássuk meg többször is, vagy szeressük az ellenségeinket, vagy könyörögjünk azokért, akik bántottak bennünket - pedig ez a tiltakozásunk csak azt mutatja, hogy nem nagyon értjük Istent és azt, hogy hogyan valósítja meg az akaratát.

Amit ő kimond, az sem nem lehetettelen, sem nem esztelen

az ő hatalmas szava hordozza a világmindenséget

sokan azt hiszik, hogy Istenre még a hétköznapi dolgokat sem érdemes rábízni, közben galaxisokat könnyen elirányít, az elemi részecskék között is rendet tart, de ugyanúgy az emberi társadalmakban (amelyek valószínűleg a legösszetettebb rendszerek a világegyetemben), szóval az emberi társadalmakban is véghezviszi az akaratát.

ha a hatalmas szavával hordozza a világmindenséget és végsősoron rajta áll az, hogy mi lehetetlen és mi lehetséges, akkor egy kicsit nagyobb bizalommal kellene őt az életünk apró-cseprő ügyeihez is közelengedni.

talán nem lesz számára megoldhatatlan, hogy családi vagy munkahelyi kapcsolatainkat vagy konfliktusainkat a kezében tartsa és feloldja. Talán nem értelmetlen a kezébe helyezni azokat a helyzeteket, amelyeket mi megoldhatatlannak látunk! Talán érdemes a kezébe letennünk az idegeinket, a szeretteink életét, vagy a szívünk panaszait is

Ne feledjük!

A végső időkben élünk - Isten mindent egyértelműen kijelentett, ami az életünk megértéséhez és vezetéséhez. Csak alaposan kutatnunk és vizsgálnunk kell Jézus Krisztus életét.

Jézus Krisztus beszél - érdemes odafigyelni arra, amit mond, mert az ő szavából értjük meg, hogy honnan jövünk és hova megyünk.

Jézus Krisztus beszél - érdemes odafigyelni arra, amit mond, mert az ő szavai világokat és társadalmakat is képesek hordozni. Nem jelent neki gondot az sem, ha az életünk terheit kell hordoznia. Hatalmas szavával megteszi.

Ráfelelő ének (állva)

Imádság (állva)

Úri imádság (állva)

Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!

9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

szenteltessék meg a te neved, 

10 jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod, 

mint a mennyben, úgy a földön is; 

11  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; 

13 és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg minket a gonosztól; 

mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség 

mindörökké. Ámen."

Felhívás az adakozásra (állva)

"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”." 2Kor. 9: 6-7

Záróének (ülve)

Áldás (állva)

Az Úr erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. (1Thessz. 3: 13)