Az Isteni segítségben, a nők identitása mint segítőtársak
Bevezető: Szükséges társ
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.
1. Kipótolja a mi hiányosságainkat
4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl.
20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.
7 Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.
2. Lelki társ, támasz
6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala;
3. Békesség / Megnyugvás
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
4. Megbocsátás
Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.
5. A cél helyreállítás
14 És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és összetörik minden segítõje.
Befejezés: Krisztusra mutat
Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
