A 12. apostol

Apostoli köszöntés (állva)

Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Ézs. 52: 7

Imádság (állva)

félelmeink közepette adj nekünk világosságot, tisztánlátást és bizalmat, hogy a világ valódi elesett állapotás és a magunk helyzetét is megértsük!

Ajándékozz meg Lelkeddel, hogy elesettségünket látva józanok legyünk és Jézus kereszthalálában részesedve bizakodók legyünk mindennapi küzdelmeinkben. Ámen.

Textus (állva)

Apcsel. 1: 15-26

Igehirdetés (ülve)

Az Apcsel-t kezdjük el olvasni

Lukács két könyvet írt

zsidó hallgatóságnak az evangéliumát - jelképe a bika (ami áldozati állat - és tükröz valamit Jézus ádozatának a jelentőségéből is)

és ő írta az ApCsel-t is, amely az egyház kezdeti lépéseit - elsősorban Péter és Pál ap. szolgálatának egyes részleteit írják le

a könyv felosztása

1. Mi történt Pünkösd előtt?

2. Hogyan jött létre a jeruzsálemi ősgyülekezet és hogy élte a mindennapokat (2-7)

3. Hogyan kezdett el terjedni a hit Júdeában és Samáriában (Saul megtérése, Kornéliusz megtérése, az antióchiai gyülekezet élete) (8-12)

4. Pál három missziói útja (Antiochiától egészen Rómáig) (13-28)

Miért jó olvasnunk az ApCsel-t?

Isten igéje - a Szentlélek ezeket a történeteket közvetlenül a mi életünkre fogja vetíteni, a mi életünkre fogja alkalmazni - tanítványként és keresztyén közösségként és konkrét tennivalóink keletkeznek, ahog yolvassuk majd ezeket a történeteket… (ez persze minden más bibliai könyvre vonatkozik)

az Apcsel konkrétan azt mutatja meg, hogy hogyan él egy keresztyén közösség, milyen munkája, milyen felelőssége van egy közösségnek - ez részint fájdalmas lesz.

A keresztyén életet egyszemélyes vállakozásként éljük - idegen szóval: individualistán. = egy személyes minden: a hit befogadása, az istentisztelet részvétel (időnként mi is érezzük, mintha színházban ülne az ember), egyszemélyes a kegyesség, alig olvasunk más keresztyén emberek életéről, keresztyén könyveket, egyszemélyes a szolgálatunk, egyszemélyes az, ahogy megküzdünk a betegségekkel, az idegőrlő konfliktusokkal, a halál fenyegetésével és elkerülhetetlen közeledésével...

Isten és én - így értem, hogy egyszemélyes (ezen az oldalon csak én vagyok (a testvérek csak ott a messzi láthatáron vannak)

az ApCsel megmutatja - különösen a keresztyénség terjedése kapcsán - hogy nem pusztán gondolatok terjednek Jézusról, hanem elsősorban egy közösség, amely hívő emberek hálózatában éli meg az Isten kapcsolatot és ez a közösség persze nem felejt el gondolkozni sem Jézusról...

az ApCsel segít abban, hogy ne egyszemélyes keresztyénségünk legyen, hanem egy közösség tagjaként, hívő emberek hálózatának tagjaként éljem a krisztuskövető életem...

Konkrétan a mai történetről.

ez egy bevezető fejezet - arról beszél, ami a Lélek érkezése előtt történt

a mennybemenetel

Júdás megüresedett apostoli helyének a betöltése

A mennybemenetel után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, felmentek a felső szobába, amin egy nagyobb közösségi termet kell értenünk… és mivel telt a következő 10 nap? Egy szívvel és egy lélekkel vettek részt az imádkozásban…

ezen a folyamaton belül Mátyás megválasztására ne úgy tekintsünk, mint valami szükségszerűségre, amit a közösség nyomása vagy az intézmények működése miatt, vagy egyszerűen a szép rend érdekében meg kellett tenni - majd lesznek ilyenek is - gondoljunk a diakónusok megválasztására, amit a több ezer lelkes gyülekezet egy részének az elégedetlensége miatt kellett megtenni - de ennek a megüresedett tisztségnek a betöltése nem ilyen volt...

imádságban vettek részt - mi is történik alapvetően akkor, amikor imádkozunk? Isten gondolkodása, lelkülete, terve, akarata átkerül a mi életünkbe. Isten szava és Isten története is átkerül a mi életünkbe. És ha voltak olyan mozzanatai az életünknek, amelyek nem feletek meg Isten történetének, akkor azok elkezdenek átalakulni. Az imádság egy belső folyamat, ahol a mi belső háztartásunk rendeződik. Megtisztul, megújul, új erőforrások kapcsolódnak be.

A legegyszerűbben megfogalmazva, ha imádkozunk, akkor nem Isten lát tisztábban, hanem bennünk tisztulnak le a dolgok...

Amit itt látunk, az egy közösség önvizsgálatának és Istennel folytatott párbeszédének a következménye.

a közösségnek újra és az eddiginél sokkal alaposabban és mélyebben meg kell értenie Isten tervét

ezért kerülnek elő a Zsoltár-idézetek, de most nem kezdjük el őket elemezni

hanem gondoljuk át, hogy Isten népének milyen nagy szüksége van arra, hogy a korábbi eseményeket megértse...

az apostolok közösségének azért fontos a 12 tag, mert Isten azt az Izráelt akarja helyreállítani, amelynek 12 pártiakchája és aztán 12 törtsze volt - ez az Izráel ment gallyra az ószövetségi időkben… és amikor Jézus elhívta a 12 tanítványt, akkor világos jelzést adott, hogy ezt a közösséget akarja újra építeni… az ószövetségi események és történetek nélkül Péter apostol szavainak semmi értelme nem lenne és ha nem ismernénk az ószövetségi történeteket és nem ismernénk Jézus terveit és az ő erejét, akkor ez az apostolválasztás csak valamiféle szépségtapasz lenne a széteső apostoli közösségen...

de ismerjük a múlt eseményeit, tudjuk, hogy a 12 törzs elbukott és ismerjük Jézus terveit is és tudjuk, hogy ő feltámadt a halálból… a helyreállítás elkezdődött...

a 12. apostolra pedig nem azért van szükség, mert 11 nem tudná elvégezni a feladatot, hanem azért, mert Isten népének az egészét helyre fogja állítani az Úr

Végül pedig még egy kérdés: Miféle feladatot kell elvégeznie az apostoloknak?

tanúskodniuk kell Jézus feltámadásáról

nem azért mert Istennek ez valamiféle kedvenc vesszőparipája vagy rögeszméje

hanem azért, mert ez a helyreállítás első konkrét lépése.

az apostolok végülis arról tanúskodnak, hogy a helreállítás elkezdődött.

Mi tanítványok vagyunk - nem vagyunk apostolok - nem voltunk együtt Jézussal földi szolgálatának 3 évében és nem is voltunk jelen akkor, amikor feltámadt a halottak közül

de nekünk is készen kell állnunk arra

hogy Jézus földi életének minden jelentős mozzanatát ismerjük, egyre jobban megértsük és amennyiben lehetséges kövessük őt, azt tegyük, amit ő tett, úgy éljünk, ahogy ő élt...

hogy tanúskodjunk arról, hogy Jézus Krisztus feltámadásában elkezdődött a mi elrontott életünk helyreállítása, a gyülekezeti közösség életében Isten népének a helyreállítása is elkezdődött...

tanítvány vagy - jól teszed, ha a fél szemed mindig ott van az apostolok életén és példáján… ők hűségesen megtettek, amit megtehettek, most rajtunk a sor!

Életed nagy kihívása ez: Hogyan mutatod meg, hogy a teremtés helreállítása elkezdődött?

Imádság (állva)

Újra és újra hadd tapasztaljuk meg, hogy a helyreállítás elkezdődött!

adj találékonyságot, hogy látható legen ez az életünkön

adj erőt, gyógyulást, felépülést, szabadulást - a járvánnyal folytatott küzdelemben!

Magasztalunk azokért a testvérekért, akik a kórházból és a halál szorításából térhetnek vissza.

Úri imádság (állva)

Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!

9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

szenteltessék meg a te neved, 

10 jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod, 

mint a mennyben, úgy a földön is; 

11  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; 

13 és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg minket a gonosztól; 

mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség 

mindörökké. Ámen."

Hirdetések (ülve)

A következő hét alkalmai:

péntek reggel 5 órától áhitat

szombat du. 3 órakor az Arany János utcai templomban Ponkházi János testvérünk temetési istentisztelete

vasárnap de. 9 órától igehirdetés

Felhívás az adakozásra (állva)

"Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet." 1Krón. 29: 10-13

Áldás (állva)

Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad. (Ézs. 54: 7-8)