vasárnapi igehirdetés

Apostoli köszöntés (állva)

Most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ámen. Ézs. 43: 1-5

Imádság (állva)

Magasztalunk, mert tudjuk és érezzük, hogy belőled fakad minden élet, a mienk is, a szeretteinké is - tetőled származik minden jó ajándék.

Épp ezért fájdalommal, de mégis gyermeki bizalommal visszü eléd az elmúlt hetünket: azokat a dolgokat, amelyek nem sikerültek, amivel fájdalmat okoztunk másoknak, azokat a pillanatokat, amikor nem tanítványokhoz méltóan viselkedtünk. Könyörgünk, töröld el a lázadásunkat, a bűneinket!

A szívünk nyitva áll, ezért vagyunk most itt. Szentlelked érintsen meg bennünket és teremtsen újjá!

Jézus Krisztus nevében kérünk! Ámen.

Textus (állva)

ApCsel. 6: 1-7

Igehirdetés (ülve)

Ebben a könyvben eddig az újszövetségi egyház születéséről olvastunk, arról, hogy a kezdeti időkben, talán csak hetekről vagy legföljebb hónapokról van itt szó, hogyan élte ez a krisztuskövető közösség a mindennapjait.

Tanítottak, imádkoztak, úrvacsorával éltek, közösségben éltek egymással - ennek az is része volt, hogy vagyonközösséget gyakoroltak - és persze sokat beszéltek Jézusról, aminek megvolt a következménye, mert sokan csatlakoztak a gyülekezethez. Szoktuk is mondani, hogy az ApCsel. az ősegyház idilli képét festi meg…

Viszont ahogy elkezdjük olvasni a 3. fejezetet - sötét felhők jelennek meg az ősgyülekezet ragyogó ege fölött. Egy gyógyítás és igehirdetés után (az Ékes kapunál) elkezdődik a közösség meghurcolása és üldözése. Először csak Péter és János apostol kerül börtönbe, egy nappal később megfenyegetik őket és szabadon engedik. Hamarosan azonban más irányból gyülekeznek a felhők, Anániás és Zafíra történetét hallhatjuk, akik megtévesztő módon (nagy mellénnyel, de szűkmarkúan) adakoztak és az egész közösség döbbenetére bele is haltak a hazugságukba. Ezt követően újra külső fenyegetés érte a közösséget, vélhetően mind a 12 apostolt egyszerre bebörtönözték, másnap pedig megverették őket és csak ezután engedték szabadon. Most pedig azt látjuk, hogy a több ezres gyülekezeti közösség egy része elkezd zúgolódni a közösség másik része ellen, a panaszuk az, hogy a hétköznapi gondoskodásban megkülönböztetik és elhanyagolják őket.

Szóval a sötét fellegek kívülről is és belülről is gyülekeznek a közösség feje fölött. Vajon úrrá tudnak-e lenni az apostolok ezen a helyzeten?

A kérdés egyrészt persze költői, hiszen olvastuk a megoldást, hét munkatársat választottak, hogy megosszák a szolgálat terheit. Másrészt azonban ez a kérdés folyamatosan velünk marad és nekünk is meg kell oldanunk ezeket, a mi gyülekezetünknek is szembe kell néznie ezzekkel a kihívásokkal:

Az üldöztetés vagy általában a kívülről jövő támadások. Hálát adhatunk Istennek azért, mert a keresztyén közösségeket Magyarországon általában nem fenyegeti üldöztetés. De külső támadások érihetik:

ilyen az, amikor egyes politikai erők meg akarják mondani, hogy a keresztyén közösségeknek hogyan kellene idomulniuk a pártpolitikához

ennél sokkal veszélyesebb külső támadás az, amikor alapvető tanításainkat próbálják nevetségessé tenni vagy közösség-ellenesnek beállítani: a teremtésről szóló tanításunkat pl. elavultnak és begyöpösödöttnek állítják be; a férfiról és a nőről, meg a házasságról szóló tanításunkat szintén idejétmúltnak és nemileg diszkriminatívnak állítják be és szembehelyezik vele a modern gender-elméletet; vagy általában a teremtési rendnek az elemeit ellentétesnek mutatják be a modern tudománnyal… mi keresztyének nem azt érezzük támadásnak, hogy vitába szállnak velünk… tegyék nyugodtan, vitatkozni mi is szeretünk… azt érezzük támadásnak, hogy a cél sok esetben kimondottan az, hogy szűnjön meg a keresztyénség

szóval külső támadásokat mi is elszenvedünk és valahogy nekünk is kezelnünk kell ezeket - érdemes fellapozni az ApCsel-t!

A másik nagy kihívás, amivel a gyülekezeteknek ma is szembe kell nézni, az a belső romlás. Az Isten akaratával ellentétes gondolkodás és életvezetés sajnos a gyülekezet tagjaiban is jelen lehet. Anániás és Zafíra a képmutatás és a pénzsóvárság bűnébe esett, de másfajta bűnök is vannak a gyülekezetinkben: a leggyakoríbb talán az egymás megtámadása, lejáratása, de jelen vannak a keresztyén közösségekben a pénzzel való visszaélések, a szexuális bűnök, az Istentől elidegenedett gondolkodás és életvitel...

A nyugati keresztyénség életében a belső erkölcsi romlás sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a külső támadás. Ha szeretnénk józanul gondolkodni erről, olvassuk el újra Anániás és Zafíra történetét, és ahelyett, hogy megbotránkoznánk a történeten, próbáljuk megérteni, hogy Isten milyen szigorúan ítéli meg az ő gyermekei belső romlottságát. Nem véletlenül, hiszen az egyes hívő ember belső romlottsága magával ránthatja az egész közösséget is.

A külső támadások és belső romlottság mellett ott van még egy harmadik kihívás is, amely egymagában is lerombolhatja a keresztyén közösséget. Ez pedig a zavarkeltés. Ebben az esetben nem egyes embereknek a romlottságáról beszélünk, lehet, hogy a közösségben mindenki jószándékú… de az események vége zavarodottság és egy olyan közösség, amelyikből inkább menekülnek az emberek.

Erre példa a mai történetünk: a gondoskodás elhanyagolása, az özvegyasszonyok panaszai és ahogy aztán a közösség egyik része a másiknak feszül. Ez könnyen szétvethette volna a jeruzsálemi gyülekezetet, ha az apostolok - a Szentlélek vezetésével - nem oldják meg a helyzetet.

A megoldás pofonegyszerűnek tűnik: az apostolok összehívták a tanítványok egész gyülekezetét. - Persze, mindenki mondja el, mit akar, vagy nyilvánítsa ki a véleményét - csak hát itt több ezer emberről van szó! - Nem túl komplikált ez? De, elég komplikált. És nem is tudjuk pontosan, hogy hogyan történt ez. De az biztos, hogy az ügyet nem a 12 apostol akarta elrendezni, hanem a közösség megnyugvása volt a döntő, hogy a zavar megszűnjön - a hét diakónus (szolgáló) megválasztásával ez meg is történt.

Ha a gyülekezetünket szeretnénk egészségesnek látni:

nem szabad elfeledkezni az ige szolgálatáról - minden megújulás, minden erő, minden zavarnak a kisöprése abbaól származik, hogy meghalljuk és megértjük Isten üzenetét - és engedelmeskedünk neki. Az ige szolgálata nélkül csak egy folyton panaszkodó, folyton betegeskedő, egymással összeférhetetlen közösséget alkotunk.

egészséges közösséghez elengedhetetlen az ige szolgálata

a keresztyén közösségen belül azonban nemcsak az ige szolgálatát végezzük, hanem más szolgálatokat is. A mai történetben Péter úgy nevezi ezeket a szolgálatokat összefoglalóan, hogy ezek az asztal körüli szolgálatok - közvetlen, hétköznapi segítség a testvéreknek. Jézust nyújtjuk minden helyzetben, az evangéliumot tárjuk föl minden élethelyzetben.

Hogyan lehet egy betegágynál az evangéliumot nyújtani, hogyan lehet egy munkahelyi konfliktusban az evangéliumot nyújtani, hogyan lehet a templomi gyülekezeti közösségben az evangéliumot egymásnak nyújtani és hogyan lehet az elzártság állapotában - talán csak egy telefonnal a kezünkben - az evangéliumot nyújtani egymásnak - ezt a szolgálatot a földi életünk végéig tanuljuk.

minden egyes keresztyén hídfőállás a környezetében, Krisztus hídfőállása a munkahelyén is, a családjában is és minden olyen közösségben, amelynek tagja lett.

Ne feledjük el, ha egészséges keresztyén életet és egészséges keresztyén közösséget szeretnénk, nem szabad elhanyagolnunk az ige szolgálatát, Isten üzenetének a folyamatos átadását és átvételét és nem szabad elhanyagolnunk azt se, hogy az evangéliumut minden helyzetben, még a leg hétköznapibb, a legbanálisabb heylzetekben is megszólaltassuk és nyújtsuk a többieknek.

Imádság (állva)

Kérünk, hogy őrizd meg a közösségünket a külső támadásoktól, a belső romlástól és a közöttünk támadt zavartól - vagy ha bármelyiken át is kell mennünk, adj nekünk bölcsességet és erőt arra, hogy szembe tudjunk nézni velük.

a gyülekezetünk tagjai - egy ideje nem láttuk őket - küszködött mindenki a maga problémáival - hadd figyeljenek minél többen a hívó szóra

nagy szükségünk van a szavadra, az útmutatásodra, a tanácsodra - hadd hallgassunk téged abban a közösségben, amit a mi támogatásunkra hoztál létre

az közösségi élet újraindulásában Te légy a világosságunk, a bátorságunk, benned találjuk meg a dolgok értelmét, te adj bátorságot, hogy a kellő időben ismét testvéri közösségben tudjunk együtt lenni.

könyörgünk a hídfőállásainkért a családunkban, a munkahelyünkön, más közösségeinkben - Urunk, Jézus, szeretnénk a te életedet közvetíteni, képviselni, megélni...

továbbra is könyörgünk betegeinkért, a gyógyulásukért, mindazokért, akik hivatásuk gyakorlásával gondoskodnak arról, hogy működjön az országunk.

eléd visszük gondolatban egyesével azokat, akikkel remélhetőleg találkozni fogunk a jövő héten - hadd vigyük nekik az evangélum világosságát!

Ámen!

Úri imádság (állva)

Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!

9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

szenteltessék meg a te neved, 

10 jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod, 

mint a mennyben, úgy a földön is; 

11  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; 

13 és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg minket a gonosztól; 

mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség 

mindörökké. Ámen."

Hirdetések (ülve)

csütörtökön 9.45-kor Biri Simon temetési istentisztelete a rákospalotai temetőben

péntek reggel online áhitat

pénteken du. 5 órakor a gyülekezeti ház egyik lakásában fogjuk a padlót felszedni, ha valaki tud jönni ebben segíteni, kérem, hogy telefonon jelezze

vasárnap reggel 9 órakor istentisztelet a MÁV-telepi templomban és 10 órakor az Arany János utcai templomban

Felhívás az adakozásra (állva)

(Dávid király hálaimája)

"Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. Uram, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a szándékot és indulatot, és kösd magadhoz szívüket!" 1Krón. 29: 17-18

Áldás (állva)

Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! (2Pt. 3: 18)