Biri Simon temetési istentisztelete

SZERTARTÁS A RAVATALOZÓBAN

Fohász:

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Ámen.

Ének:

90: 1   

Tebenned bíztunk eleitől fogva

Imádság:

Istenünk, légy kegyelmes hozzánk és vigasztalj bennünket a mi gyászunkban. Fájdalmaink közepette jó tudni azt, hogy te mellettünk állsz. Kérünk, hogy a te szavad oszlassa el kétségeinket, reménytelenségünket és a te szavad nyomán találhassunk rá a feltámadás bizonyosságára!

Istenünk, áldj meg bennünket, hogy a gyászunkban ne pusztán emberi szavakat, hanem a te üzenetedet halljuk meg. Ámen.

Textus:

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? (Ps. 42,2-3)

Igehirdetés:

Azért gyűltünk most össze Biri Simon testvérünk ravatalánál, hogy megköszönjük Istenünknek az ő életét, a nekünk ajándékozott évtizedeket, és erőt kérjünk ahhoz, hogy az ő távozásának fájdalmát el tudjuk hordozni. Vágyakozunk arra, hogy miközben az ő kezét elengedjük, a szívünk megteljen a feltámadás bizonyosságával és megerősödjön.

Ha csak néhány mondatban is, tekintsünk most vissza a mi testvérünk életére.

Biri Simon 1938. október 22-én Ibrányban látta meg a napvilágot. Egy nagyon szegény nyolcgyermekes földműves-családba született 4. gyermekként. A gyerekek is sokat segítettek a ház körül, a földeken is dolgoztak - még cipőjük sem volt, és sokszor éheztek. A gyermekek az édesanyjukat az 50-es években veszítették el.

A testvérek nagyon szerették egymást és összetartóak voltak. A családból a fiúgyerekek bányászok lettek, egyikük Tengízben is dolgozott. Simon élete egy kicsit másként alakult. Először mezőgazdasági gépkezelő és gépszerelő szakmát tanult. Majd amikor feljött Pestre, itt leérettségizett és rendőr lett. A XV. kerületben volt a szolgálati helye, ügyeleti munkát végzett.

Hamarosan aztán családot alapított. Megismerkedett Margittal, aki ugyanolyan szegény fiatal volt, mint ő maga, s aki a fizetéséből szintén az otthoni családját támogatta. A ‘60-as évek elején házasodtak össze, akkor még csak ágy-albérletük volt. ‘65-ben aztán megszületett a lányuk, Ágnes, aki már hatéves volt akkor, amikor fürdőszobás házba költöztek, a Mézeskalács térre.

Biri Simon 40 éves kora után végezte el a rendőrtiszti főiskolát és ezután rendőrtisztként dolgozott. 1987-ben agyvérzést kapott és egy évvel később rendőrszázadosként ment nyugdíjba.

Ebben az évben született meg első unokája, András, aki a nagymamáját Gitta mamának szólította és a nagypapája sokat vitte őt focira, edzésre.

Mogyoródon vett egy kis telket, ahol szívesen kapálgatott, metszegetett.

Biri Simon 2000 tavaszán veszítette el a feleségét.

Ezt követően közel 20 évig volt a párja, az élettársa Éva, aki különösen az utóbbi időben sokat ápolta és nemcsak főzött és mosott rá, de szeretettel bíztatgatta és erősítette is.

2007-be született lányunokája, Míra - csodálta szépségét, ügyességét.

Együtt élt új családjával, párja fiával, Gáborral is, akit a fiaként szeretett, és közben a lányát is látogatta, támogatta, gondoskodó nagypapa volt.

Megrendítette az, amikor a testvéreit elveszítette - testi ereje és életkedve fogyott, mentális állapota is hanyatlott. Mondogatta is, hogy ez a tavasz már nem az ő tavasza.

Január végén elesett és kórházba került - földi életét március 25-én tette le Isten kezébe.

Isten így szólít meg bennünket:

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? (Ps. 42,2-3)

A szomjúság nagy úr. Ahogy a szarvas küzd a szomjúsággal és kívánkozik a folyóvízhez, ugyanúgy minden teremtett élőlény küzd a szomjúsággal és kívánkozik az éltető és frissítő víz után. A megpróbáltatások közül talán a szomjúságot tűri a legkevésbé az ember.

Isten, aki megteremtett bennünket, azt mondja a zsoltáros szavain keresztül, hogy az emberi lélek is szomjazik. „…kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.” Olyan ez, mint a szarvas szomjúsága: gyötrő és fájdalmas. És ha az ember nem csillapítja a lélek szomját, ez a szomjúság is ugyanúgy ölni képes.

De mire is szomjazik az ember lelke. Azt szoktuk mondani, hogy az ember lelke értelmes gondolatokra, értelmes munkára szomjazik, békességre és megelégedettségre szomjazik, elismerésre és áldozatos szeretetre szomjazik.

Mindez igaz, de nem mondja meg nekünk a szomjúságunk végső okát. Nem tudjuk megmondani, hogy végül is mire szomjazunk és hogyan csillapíthatjuk a lelkünk szomjúságát.

Hallgassuk csak a zsoltárost!

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

A lelkünk Istenre szomjazik, de nem akármilyen Istenre, hanem az élő Istenre. Arra az Istenre, aki a mi életünknek is része. Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, aki belép a mi fájdalmas életünkbe. Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, aki le akarja törölni a könnyeinket. Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, aki bűnöket töröl, aki összetört embereket fölemel, aki szétzilált életeket és gondolatokat összerendez.

Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, aki áldozatot hozott értünk, a fiát adta a bűneink bocsánatáért. Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, aki félelem és szorongás nélkül a kezébe tehetjük az életünket. Arra az Istenre szomjazik a lelkünk, akivel találkozni maga a megbékélés.

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

A szarvas, amikor szomjazik, általában nem áll egy helyben, hanem elindul a folyóvíz felé. Ugyanígy az emberi lélek is, amikor szomjazik, nem toporoghat egy helyben, hanem elindul Isten felé. Különben elpusztul.

Az Istennel való találkozás mindig a lelkünk szomjúságát csillapítja, megbékélést és pihenést ad. Igen, az Istennel való találkozás! Ezért vágyakozik az emberi lélek folytonosan az Isten után.

És mivel Isten szeret bennünket, ezért megadja a találkozás lehetőségét. Nem csak egyszer-egyszer és nem csak ebben a földi életben. Lelkünk szomjúságának végső csillapodása a feltámadáskor lesz.

A feltámadás reményében veszünk most búcsút Biri Simontól és kérjük Isten irgalmát mindannyiunk életére.

Búcsúzik tőle:

élettársa: Éva, párjának fia: Gábor és az ő élettársa: Tünde, valamint az ő családja

lánya: Ágnes

unokái: András és az ő párja, Noémi, valamint Míra

a Greznevics és a Miklós család

testvérei: Jolán és Magdolna és az ő családjaik

elhunyt testvéreinek családja: a Biri család

elhunyt feleségének családja: a Tóth család és a Pásztor család

barátai és ismerősei

munkáltatója: a Budapesti Rendőrfőkapitányság

Úri imádság:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól,

mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Ének:

42: 1

Mint a szép híves patakra…

Áldás:

Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket, és Ő meg is cselekszi azt. Ámen. (1Thessz. 5: 23-24)

SZERTARTÁS A SÍRNÁL

Fohász:

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten, ami Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…

A feltámadás és a keresztyén reménység igéi:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is…

…„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam…”Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké…

…„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok…Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. (Jn. 14)

Apostoli hitvallás:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Áldás:

A mindenható Isten kegyelmébe ajánljuk elköltözött testvérünket, testét átadjuk a földnek, port a pornak. Ezt a föltámadás és az örök élet reményében tesszük, amely reménységet az Úr Jézus Krisztustól kaptuk.

Istennek népe:

- Áldjon meg téged az Úr

és őrizzen meg téged.

- Ragyogtassa rád orcáját az Úr

és könyörüljön rajtad.

- Fordítsa az úr az Ő orcáját tereád

és adjon békességet néked. Ámen.

Ének:

422: 1-5

Hadd menjek, Istenem, mindig feléd

In Silenzio

Elköszönés - meghívás